Egy festett mennyezet bemutatása.

Évekig tartott az út, míg eljutottam a tervtől a megvalósításig. Mindig szerettem volna a falaknál magasabbra kerülni, legmagasabbra a ház belső terében, de olyan nagy munkának látszott, hogy állandóan megtorpantam. Csak bámultam csodálattal a televízióban a filmeket, ahol mindenféle kazettás, boltíves, különös mintákban tobzódó mennyezeteket láttam. A reneszánsz egyházi és népművészeti festett mennyezetekkel nem szeretnék versenyre kelni, csak ámulni felfelé csodálkozva. Lakóhelyeken ritka volt ez a festés, csak gazdag polgároknál, kereskedőknél esetleg. Mivel mi egyik kategóriába se tartozunk, teljesen leegyszerűsítve próbálkoztam meg vele.

Felhasznált anyagok:
 Beltéri diszperziós festék: fehér, rózsaszín, ami kikevert volt.
 Kék festékszínező.
 Bordó akril festék: Hobby dekor
 Arany művész akril egy tubus.

Eszközök:
 Festőhenger az alapozáshoz.
 Ceruza az előrajzoláshoz.
 Festőszalag.
 Hosszú madzagok, amik átérik a mennyezet sarkait.
 Ecsetek: többféle szélességben, a vékony vonalakhoz akrilfestékhez való.
 Létra. A legfontosabb, mert nélküle csak lentről nézhetek felfelé.

Munkamenet:
1. Legelső a kutatómunka, könyvekből, folyóiratokból, televízió adásaiból. Nálam az utóbbi volt a nyerő. Majd következik a hosszas tépelődés utáni tervezés. Előbb csak állok az üres szoba közepén, és bámulom a fejem fölötti semmit. Időnként a vázlataimra pillantok. A fejemben dől el, mi is lenne ide a legmegfelelőbb.
2. El kell képzelni az arányokat, a forma nagyságát, a színeket.
3. Lefestem fehérre a mennyezetet. Ahányszor csak kell.
4. Előrajzolás. Bonyolultabb, mint gondoltam volna. A középpontban volt a csillár kampója. Oda kötöttem fel a madzagomat, végén a ceruzával. A köröket egyszerűen meghúzom. Az egyenesek nehezebbek. Először a sarokba ragasztom a madzag végét. Nem akarok szegezni, lyukasztani. Utána a kampóra kötöm a közepét, majd a másik végét a szemben lévő sarokba rögzítem. Létrára fel, létráról le, fel, le, fel, le. Sokszor. Lentről nézem, hogy egyenes-e. Ez még mindig csak a jelzés. A madzag lesz a mutató, hogy hol ragasztom fel a festőszalagokat. Közben mindig méregetek. Centivel, pontosan. Jobbra, balra. Mindezt a falak közepén is. Most következik az ovális forma. Sablont vágok, azt rajzolom körbe. Persze, a helyét ki kell mérni.
5. A munka csak most következik. Festés. Keverem a rózsaszínt fehérrel, így több árnyalattal dolgozhatok. A kék is kevert festék, fehérből egy kevés színezővel. Most következnek a kicsike ecsetek. Mintázom. Felkél a Nap, lenyugszik, aztán újra és újra. A Hold elfogy és megtelik. Sok időbe került. Kitekert nyakkal, elzsibbadva, felemelt kézzel. Még büntetésnek is kemény. Én mégis örömmel csináltam, önszántamból.

Mikor egy hónap múlva elkészült, mindig felemelt fejjel léptünk a szobába. Felkerült a csillár is, ami teljesen illik a mennyezethez. Aki elszántan és nagy-nagy munkakedvvel fog hozzá, annak biztos, hogy öröme lesz benne.